Gasztronómia

Bonyhád és a Völgység sokszínű nemzetiségi életéről híres, ami jó példája a békés egymás mellett élésnek. A székelyek, a svábok, a felvidékiek, és a cigányok a különböző egyházakkal, felekezetekkel együtt ápolják kultúrájukat, hagyományaikat. Az itt élő népcsoportok azonban nemcsak táncaikat, dallamaikat őrizték meg, hanem jellegzetes ételeiket is. Ezekből kaphatunk ízelítőt a Bukovinai székely konyha című kiadványból, amely lehetőséget teremt számunkra, hogy megismerjük nagyszüleink, dédszüleink egyszerű, de annál ízletesebb fogásait.

Székely ételek

Málé

Hozzávalók: 1 liter víz, 35 dkg kukoricaliszt, só.

„Feltettük a vizet egy vaj másfél litert, ha nagy vót a család, akkor többet. Sót tettünk belé gondolomra, s akkor meghintettük, jobban mondva megszórtuk a víz tetejit málé lisztvel. Azétt, met az a párát lefogta, s hamarább felfőtt. Amikor felfőtt, mán jól lobogott a víz, akkor osztán belé öntöttük a lisztet. A liszt belé öntésénél vigyáztunk, hogy sok ne legyen, met akkor kemén lett a málé, s az nem vót jó. A beöntött lisztet a málékeverővel középen elvágtuk. Azétt kellett elvágni, hogy ott vágás közt jobban felrotyogjon. Jól át tudott forrósodni. 5-10 percig hattuk rotyogni, sakkor esszekevertük. Akkor a málékeveréshez vót egy kicsi szék, azt hanyatt fordítottuk, s annak a lábai közi az üstöt belé tettük. Melléje ültünk egy másik kicsi székre, s a szék fáját a lábunkval megnyomtuk, hogy ne csúszkáljon. S úgy a málét a málékeverővel addig kevertük, amíg készen lett. Lisztcsomó, matyuka abba nem maradhatott. S akkor visszatettük az espárra (sparhelt), s mikor jól megsüllent, akkor a málélapítóra kiborítottuk, s takargatóval letakartuk.” (Sebestyén Antalné Molnár Márta, 62 éves, 1976. Kakasd, Sebestyén Ádám: Gazdálkodás a bukovinai Andrásfalván. Szekszárd, 1976: 198. old)

„Akinek nem vót lapítója, az tiszta takargatóra borította ki, s a takargató két végit ráhajtotta a máléra. Addig, amíg a család asztalhoz ült. Mikor imán együtt vót a család, akkor szép tiszta vékon kendercérnával felszeletelték, s ettek belőle amennyi jólesett.” (Györfi Rudolfné Csiszer Rózsi, 70 éves, 1976. Kakasd, Sebestyén Ádám: Gazdálkodás a bukovinai Andrásfalván. Szekszárd, 1976: 198. old.)

(Csibi)

Galuska

Hozzávalók: 40 dkg darált hús, 10 dkg rizs, 1 kg savanyú káposztafej, 5 dkg zsír, bors, hagyma, füstölt szalonna, (paprika)

A darált húshoz hozzáadjuk a rizst. A füstölt szalonnát apró kockákra vágva zsírjára sütjük. Kivesszük a szalonnát. Ebben a zsírban az apróra vágott hagymát üvegesre pároljuk, hozzákeverjük a paprikát, sót, borsot, és a töltelékhez adjuk. Jól elkeverjük. 10-12 nagy káposztalevelet a vastag erektől megtisztítunk (ez a fájolás). Ha nagy a levél, kettéhasítjuk, egy levélbe egy evőkanál tölteléket teszünk, a levél alsó felét felhajtjuk, és két oldalát összecsavarjuk, végül a levél felső részét ujjunkkal benyomkodjuk. A megmaradt káposztát összeaprítva felét az aljára, felét a tetejére rakjuk. A csontot, disznólábat, vagy oldalast a lábos aljára tesszük. Végül felöntjük vízzel, lassú tűznél készre főzzük.

„Galuskatőtés” (Nagy)