Legyünk minél többen április 22-én a rendezvénytéren!
1944-ben ezen a napon kezdődött meg az északkelet-magyarországi és kárpátaljai zsidók deportálása. Emlékezzünk együtt az áldozatok...
Steiner Krisztián főigazgató és kollégái remek sportos programot valósítottak meg szombaton délelőtt a Bonyhádi Általános Iskola é...
Április 1-jétől dr. Németh Csaba látja el a 3. számú háziorvosi körzet betegeit. Mint ismeretes, dr. Cseh Miklós sajnálatosan bekö...
A szép hagyományt folytatva, az idei bonyhádi március 15-i programon is Tóth Marián, míg a felvidéki Tardoskedden Filóné Ferencz Ibolya mondott ünnepi beszédet. A két település polgármestere szerint ezzel is tovább erősödik a völgységi város és Tardoskedd kiváló kapcsolata.
V. B.
Filóné Ferencz Ibolya ünnepi beszéde:
„Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.”
Tisztelt polgármester úr! Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Tardoskeddiek!
Juhász Gyula: Március idusára című versével köszöntöm önöket az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve. A tavasz jelképe a megújulásnak. Jelképe a szerelemnek, a szabadságnak az újjászületésnek. Olyan dolgoknak, melyeknek, ha részeseivé válunk, emlékét mindörökre a szívünkbe zárjuk.
Így van ez azokkal az emlékekkel is, amiket egy egész nemzet zár a szívébe. Hatással van ránk, még akkor is, ha a történések idején mi magunk még a világon sem voltunk. Nekünk, magyaroknak éljünk bárhol a Kárpát-medencében vgy akár a világ bármely pontján 1848. március 15-e ilyen ünnep.
„Vannak napok, melyek nem szállnak el”.
Közel két évszázada már, hogy ez az ünnep elválaszthatatlan része a magyar nemzeti hagyományoknak. A bonyhádi megemlékezés szép hagyománya, hogy Tardoskedd polgármestere mond ünnepi beszédet. Így volt ez most is, melyet ezúton is hálás szívvel köszönök Tóth Mariannak, valamennyi bonyhádi polgár nevében. És köszönöm a megtisztelő lehetőséget, hogy ma itt Tardoskedden Önökkel együtt ünnepelhetek. Együtt emlékezhetünk a forradalom legendává lett helyszíneire, hőseire. A Pilvax kávéházra, a Nemzeti dalra, a Tizenkét pontra, a Landerer Nyomdára, a Nemzeti Múzeum lépcsőire, Petőfi, Jókai, Vasvári, Táncsics szerepére, az esti Bánk bán előadásra. Együtt emlékezhetünk a forradalmat követő bátor, áldozatos küzdelemre a szabadságért, mely küzdelem a zsarnokság ellen kitörölhetetlenül beíródott a magyar nemzeti tudatba. Együtt, közösen emlékezhetünk mindarra, mely dolgok miatt oly’ kedves számunkra e nemzeti ünnepünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
„Magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen” – így vallott Gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar, történelmünk egyik legkiemelkedőbb alakja, aki örömmel fogadta a vértelen forradalom győzelmét, az uralkodó által szentesített polgári átalakulást. S maga is részt vállalt a Battyány kormány munkájában, megteremtve a modern új Magyarország alapjait. Mindahányszor egy beszéd egy köszöntő megírására készülök, és újra olvasom az ünnephez kapcsolodó gondolatokat, verseket, történelmi eseményeket mindig azzal szembesülök, hogy a rég kimondott szavak, még mai is, évszázadok távlatából is mennyire igazak!
„Magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen”. Így volt ez a forradalom és szabadságharc idején, és így van ez ma is. Polgármester úr ünnepi beszédében így fogalmazott Bonyhádon: „a magyar hazáért, a nemzetért áldozatokat kell hozni, és itt kell áldoztot hozni!” Úgy gondolom, hogy minden korban más és más helytállást követel a haza szolgálata: egyszer a vértanúságot, másszor egyáltalán a puszta megmaradás parancsát. Magyarország Kormánya azért is dolgozik, hogy a Kárpát-medence magyarlakta régiói megmaradjanak annak, amik mindig is volta, Magyarok, szülöföldjükön. A megmaradást segíti minden erkölcsi és anyagi támogatás, mely az egész Kárpát- medencébe így a felvidékre is eljut. A Nemzetpolitikai Államtitkárság a külhoni magyar nemzeti közösségek gyarapodását konkrét programok kidolgozásával és működtetésével segíti elő. Ezek közé tartozik a Petőfi program, a fitalal vállalkozók támogatása, a nemzeti jelentőségű intézmények segítése, az egyházközösségek megerősítése, iskoláik fejlesztése, a „Felvidéki ringató” óvodaprogram létrehozása, vagy éppen a civil szervezetek támogatása. 2016 karácsonyán 3,6 milliárd forint jutott mindezek megvalósítására, mely programok 2017-ben is folytatódnak. Büszke vagyok arra, hogy a támogatásokat nyújtó Nemzetpolitikai Államtitkárság élén Bonyhád korábbi polgármestere, Potápi Árpád János segíti a magyar kormányt ebben a nemzetegyesítő munkában.
Kedves Tardoskeddiek!
Végezetül engedjék meg, hogy Wass Albert eddig kiadatlan kéziratból ismert, március 15-ről szóló üzenetét osszam meg Önökkel, megköszönve megtisztelő figyelmüket.
„Fiatal véreim, határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni kényszerűségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak vagytok: hozzátok szólok. Súlyos idők nyomása nehezedik lelkemre s mondanivalómat hosszú esztendők gondja s tudása érlelte. Ti vagytok a nemzet jövendője. Veletek él vagy pusztul a magyar. Amit ehhez az egyszerű történelmi tényhez hozzáfűzni kívánok, azt fogadjátok szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szívemből.
Életrevalók vagytok. Életrevalóbbak, mint mi voltunk a ti korotokban. Okosabbak is vagytok, óvatosabbak és mérsékletesebbek. Megértőbbek egymással és idegenajkú embertársaitokkal szemben. Az élet tanított meg erre. Látókörötök szélesebbre tágult a történelem viharverése folytán. Minden lehetőségtek megvan ahhoz, hogy egy okosabb, emberiebb és talán szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a mienk volt. Adja az Úristen, hogy így legyen. Mindaz azonban azon múlik, hogy megtudjátok-e őrizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a különböző "izmusok" özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új világban. Ez az örökség a tietek egyedül és senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti eldobjátok magatoktól, örökre elvész. És nem csak önmagatokat fosztjátok meg valamitől, ami pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz az emberiség is.
Nekünk, magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott. Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tőlünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitől azt, ami nem illet meg minket. Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek. Az ő örökségük nem a mienk, s ha majmolni próbálnánk őket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek leszünk, az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa.”