„Szeressétek egymást magyarok”

„Szeressétek egymást magyarok”
„Mélység és magasság” idézhetjük Vörösmartyt. Ez kétszeresen is helyén való, egyrészt, mert itt állunk a költő nevét viselő Művelődési Központ mellett, másrészt, mert itt vagyunk Wass Albert magyar író szobránál. Az ő bonyhádi szobráról beszélünk és az életműről, mert abban jelen van a szellemi magasság és a gondolati mélység és ez az, ami igazán fontos. A világ első köztéri szobra itt áll 2005. január 8. óta. Ez jel, jelzés az értő és érző szívű magyaroknak, hogy az értéket nem hagyjuk veszendőbe menni, mert az író hagyatéka elsősorban erdélyi magyar testvéreinké ugyan, de minden magyaroké is.
Ez az emlékmű az igazság melletti kiállás is. A tiltás, a mellőzöttség évtizedei nem múltak el nyomtalanul. A szocializmusnak nevezett kommunizmus évtizedeinek cenzúrája megfosztott bennünket Wass Albert, Nyírő József, Tormay Cécile, Herczeg Ferenc és más magyar írók műveitől. Nem csak nem olvashattuk őket, hanem az akkori irodalomtörténet, irodalomtörténészek hazugságokkal traktálták a felnövekvő ifjúságot. Sokan közülük és sokan a történészek közül is ezt tették. Ezek nehezen megbocsátható bűnök.
A 20. századnak voltak olyan évei, a 40-es évek utolsó harmadától, amikor sokakat üldöztek hitük, magyarságuk miatt, az újra vesztes és Hitler utolsó csatlósának „kinevezett” Magyarországon és az újra nyertes szomszéd államokban. Magyarságuk és a keresztény hitük miatt kellett vállalniuk a megpróbáltatásokat, a szenvedést, a kínhalált és a mártíriumot. Elég volt egy rágalmazó feljelentés vagy még az sem, hogy valaki ellenség legyen, áruló vagy háborús bűnös, aki gróf, aki ludovikás katonatiszt, aki Horthy Miklós katonája vagy egyszerűen csak Isten szolgája, vagy egyszerűen csak magyar ember. Így járt gróf czegei Wass Albert is.
A jog távol került az igazságtól. Ezért is van szükségünk az igazságra, mert tündöklő fénye megvilágítja csúcsainkat, de lepillanthatunk a mélységekbe is. Az igazságot és az értékeket Istentől kaptuk. Aki ezeket követi és megvalósítja, az méltó figyelmünkre és szeretetünkre.
A politika, napi politika süppedékes, ingoványos területét kerüljük csak el. De mégis: az 1994. évi országgyűlési választások súlyosan érintettek bennünket. Visszajöttek, akik el sem mentek, tréfálkoztunk, megtoldva igazi magyar keserűséggel: épp mint 56-ban. A vereségre szellemi választ kell adni, ezért itt Bonyhádon néhányan megalakítottuk a Szellemi Kármentőt, majd a Kármentő Polgári kört, végül a Bonyhádi Kármentőt. Ez az önszerveződő közösség, tágabb baráti társaság kisebb-nagyobb szünetekkel meg-megújulva, húsz évig szolgálta és erősítette a helyi közösséget.
A Bonyhádi Kármentő Polgári Kör kezdeményezése a 2005-ös Wass Albert szobor. A gondolat, az elképzelés mindig személyes, melyet egy kisebb közösség is a magáénak vall és a helyi, városi vezetés is támogat. Így volt 2005-ben és így volt 2011-ben a Magyar-Lengyel Barátság Emlékműve elkészítése és avatása esetében is.
Jogos kérdéseket tettek fel nekünk, melyekre választ kell adnunk. Mi közünk nekünk Wass Alberthez? Miért fontos nekünk egy erdélyi magyar író? Kell nekünk egy újabb emlékmű? Ki az a Wass Albert és járt egyáltalán Bonyhádon? A szellemileg restek és a szándékosan tudatlanok kivételével ma Bonyhádon tudnak Wass Albertről. Könyvtárosok a megmondhatói, hogy mostanában hányan olvassák az író műveit (most tekintsünk el a járvány okozta kényszerű korlátozásoktól) és amit nem tudhatunk, otthon házi könyvtáruk polcáról levéve, hányan is olvassák. Ma talán nem akkora divat, mint másfél évtizede, de nem baj, mert a divatnak nincs mélysége és minket nem a víz felszínének fodrozódása érdekel („fecseg a felszín és hallgat a mély” – József Attila). És az sem baj, ha nincs kultusz, mert nekünk elegendő a léleknemesítő és lélekemelő írások sora, elég, ha derűs perceket szerez nekünk.
Bonyhádon az emlékművek, emléktáblák jórészt a település régi életének jelentős eseményeit, a nagyközség, a mezőváros életének kiváló személyiségeit, a róluk való emlékezést erősítik. Bonyhádiak vagyunk, völgységiek, Tolna megyében élünk, de Magyarország lakosai is, az egyetemes magyar nemzet gyermekei. A magyar nemzet mai tagjaiként a közösséget éltető és erősítő jó irodalom a fontos számunkra. Régi íróink erősítik a nemzet szellemi talapzatát és ezért részei a magyar hagyománynak, a magyar nemzeti kultúrának. Lehet itt szobra Széchenyinek, Petőfinek, mely a nevüket viselő intézményeket ékesíti. Lehet Wass Albertnek is, aki a legtöbbször Erdélyről, az elveszített szülőföldről ír, mégis egyetemesen magyar, akár Fekete István, akinek szinte minden műve a Dunántúlon játszódik, mégsem mondjuk dunántúli írónak. Tudjuk persze, hogy Erdély más. Wass Albert a kitagadott magyar irodalmat, a 1920-ban megcsonkított hazát, a magyarság 20. századi szenvedéseit, a jogtalanságok és igazságtalanságok sorát is jelenti. Mi jó írónak tartjuk Wass Albertet. Ha külső szempontok, pártpolitika és napi érdekek nem szólnak már bele, az író elfoglalja méltó helyét végre a magyar irodalomban is.
A kezdeményezők és szoborállítók érdeme nemcsak a 2005-ös évnek szól. Válasz persze a 2004. decemberi sikertelen népszavazásra is. Ma, 2021-ben arra figyeljünk, ami mindannyiunké, ami közös bennünk. A „minden magyar felelős minden magyarért” Szabó Dezső-i igazsága lassan elvásik hiteltelen emberek ajkán, és kiüresedik, mint egy közhely. Ebben a jó és igaz megállapításban a felelősség a hangsúlyos. A felelősség, mely cselekedetekben nyilvánul meg. Persze ez óhaj és kívánalom, benne van az összetartozás, az összetartás, összefogás és közös cselekvés is, mert „megnehezedett az idők járása felettünk”, ahogy a török időkről szóló történelmi regény trilógiájában írta évtizedekkel ezelőtt Jankovich Ferenc. Menjünk tovább Szabó Dezsőnél is, megtartva az ő igazságát. „Nem az a fontos, hogy rokonok, de testvérek lakják ezt a földet” írta Magyari Lajos erdélyi költő „Csoma Sándor naplója” című poémájában. Ez a testvériség nem a franciák által nagynak mondott 1789-es forradalom egyik jelszava, melyre a felvilágosodás luciferi fénye vetül, hanem Jézus tanításait követve mondjuk egymást testvérnek. A mi őshagyományunk más, mint több nemzeté, itt nem testvér gyilkol testvért, hanem a szeretet alapján segíti egymást. Ők Hunor és Magyar.
Az egyetemes magyar nemzeti hagyománynak mindannyian tagjai és részesei vagyunk itt Bonyhádon is, bár sokunk nagyszülei és dédszülei nem itt éltek, hanem a történelminek mondott Magyarországon, mely valójában a Magyar Királyság volt. Sokunk számára így hagyomány a régi bonyhádi történelem, mert a családi történet az idők mélységében Erdély, Bukovina, Felvidék, Délvidék és más vidékei a régi Magyarországnak. A mi időnk is történelmi, nem képzelhetjük, hogy majd utódaink nem ítélik meg cselekedeteinket, joguk lesz hozzá, ha hazájuknak tartják Magyarországot.
Nekünk hagyomány Wass Albert, és a mi dolgunk ennek éltetése, az emlékezet fenntartása, folytonos küzdelem a feledés ellen. Nagyszerű művei bennünket éltetnek. Kívánjuk, hogy bennünk és minden olvasóban erősödjék a szép, a jó és az igaz, és fogja át mindezt a szeretet.
Befejezésül szólaljon meg az író. Ez a rövid részlet a „Kard és kasza” című nagyregényének második kötetéből való, ennek is a befejező részéből. A második nagy háború után a hadifogságból hazatért grófot szinte halálra verik és megfosztják szeme világától, megvakítják. Itt nem szerepel, de Szent Pál apostoltól tudjuk, hogy „tükör által homályosan látunk”. A vakká tett embert már nem csalhatja meg a szeme, de Isten adományaként „látó” lesz, Isten embereként hirdeti a szeretet és az igazságot. Ez a rövid kis részlet olyan, mint egy testámentum, mint Wass Albert magyar író végrendelete nekünk, ma élő magyaroknak:
/a törvény/ „Azt kívánja tőletek, hogy szeressétek egymást feketelaki magyarok, földvári magyarok, búzai magyarok és mindenfelé való magyarok, szerte a világon! Valóban és igazán szeressétek egymást, mint ahogy Isten szeret benneteket! Tartsatok össze mindenben, legyetek egymáshoz jók és hűségesek, jóban és rosszban egyformán. Segítsétek egymást igaz szívvel, minden erőtökkel, s az Úr veletek lesz ismét, mint a hajdani időkben, Árpád vezér alatt, s még azelőtt is, sok ezer esztendővel előtte, mikor még az Úr választott népe voltatok Úr városában. Legyetek egy szándék, egy közös akarat, egy közös cselekedet, akárcsak régi időkben. Mert amiképpen ti cselekedtek egymással, azonképpen cselekszik az Úr is veletek… !”

Kapcsolódó képek