Porcelán és üvegdarabokból készült képeket mutat be a kiállítás

A különleges kiállítást már nem először láthatja a nagyérdemű Bonyhádon, amit ezúttal a hónap végéig tekinthetnek meg. Hétfőn 12-18 óráig és keddtől péntekig 9-16 óráig. A tárlatot Filóné Ferencz Ibolya, a város polgármestere nyitotta meg, Bérces Emese zongorán, valamint Pókai Ágnes klarinéton működött közre.

Filóné Ferencz Ibolya polgármester asszony köszöntője:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Andi!
Bonyhád Város Önkormányzata nevében szeretettel köszöntök mindenkit a mai kiállítás megnyitón!
Elsőként szeretném megköszönni a felkérést, szívesen teszek neki eleget, hiszen nagyszerű érzés részese lenni egy ilyen örömteli eseménynek! Különösen akkor, ha a kiállító személye, családja közel áll hozzám, szívemnek kedves!
Bevezetésül néhány gondolat a kezdetekről.
Mint oly sokan mások Andi is kisiskolás kora óta tagja volt a rajzszakkörnek. Annak a körnek, amelyben több, mint 7 évtizedes fennállása óta korosztályok sokasága ismerkedett a képzőművészettel, tanult egyfajta látásmódot, nyitottságot a szépre. Bíztatást és iránymutatást kapott tanárától Feri bácsitól, aki 1970-től vezette a Bonyhádi Képzőművészeti Kört, több mint 50 éven keresztül.
Az elmúlt év júniusában a könyvfesztiválon mutattuk be a nagyközönségnek azt az önkormányzat kiadásában megjelent könyvet, melyből megismerhetjük az elmúlt 74 év történetét, a kör egykori vezetőit, és mindazokat, akik tagjai voltak. Részletesebben azokról olvashatunk, akiknek későbbi életében is valamilyen formában meghatározó szerepe volt, van a képzőművészetnek. Köztük Brauerné Pálfi Andreáról is. Hadd idézzek most a könyvből, hogy emlékszik erre az időszakra ő maga:” Mindig kedveltem az alkotást, kisgyerekként megismerkedtem a kréta, a vízfesték, a tempera alkalmazásával, majd később tanár úr segítségével számos más technikába betekinthettem, ilyen például a tűzzománc a pasztell. Akkoriban még nem sejtettem, hogy az együtt töltött délutánok milyen hatással lesznek későbbi életemre. A körben folyó munka mindig felszabadult volt, ugyanakkor tudatos. Tanár úr igyekezett mindenkit a lehető legnagyobb alázattal terelgetni a technikák útvesztőjében, kiváló érzéke volt hozzá, hogy meglássa, ki melyik eszköz használatakor a legügyesebb. „- eddig az idézet.
Talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, akkor még mozaikról szó sem volt! Elgondolkodtam rajta akkor miért pont a mozaik?
Részben erre is választ kaphatunk a már idézett könyvből: „A mozaiknak türelmes, precíz, részletekre fókuszáló alkotóra van szüksége, ebben találtam meg önmagam.”
Végeztem egy kis kutatást. Családtagokat kérdeztem arról milyen tulajdonságát említenék elsőként Andinak, ami a legjellemzőbb rá. A válaszok nem okoztak meglepetést. Az első pillanatban bárki által tapasztalt kedves, segítőkész jellem türelmes, fegyelmezett, megfontolt személyiséget takar. Egy olyan alaptermészetet, mely elengedhetetlen a mozaik készítéséhez.
A türelemről jutott eszembe az első találkozásom Andi egyik alkotásával. Társulási Tanácsülést tartottunk a panzió nagy termében. Falait már akkor az általa készített képek díszítették. Köztük egy olyan lófejet ábrázoló kép, mely apró egyformára metszett szőlővenyigéből készült. Amikor jobban, közelebbről szemügyre vettem akkor látszott valójában miből állt össze a teljes kép. Első gondolatom az volt, hogy ez eszméletlen! Hogy lehet valakinek ennyi türelme, hogy lehet ennyire precízen megalkotni egy ilyen képet? Később egy beszélgetés során azt is megtudtam, hogy Andi édesapja volt a segéd, akinek pontosan kellett követni minden utasítást! Apró pár centis, milliméterre egyforma darabokra vágni többszáz vesszőt. Milyen jó érzés, amikor van kihez fordulni, amikor tudjuk, hogy a szerető összetartó család a biztos háttér ott van mögöttünk! Valahányszor lehetőségem van betérni a panzióba mindig ezt érzem. Egy nyugodt, családias hangulat, jó emberek fogadnak. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt gondolom, csak így lehet teljesen elmerülni az alkotás, a mozaik világába. Ez a művészi kifejező eszköz indulatos, lobbanékony embereknek biztosan nem való! Kell a belső harmónia. Ha körbe tekintünk a teremben ez látszik a falakon minden kiállított darabon.
Kedves közönség!
Magáról a mozaikművészetről még nem esett szó, kérem ne is várják tőlem, hogy hosszasan erről beszéljek hiszen én csak egy vagyok a szépet szerető közönségből, de semmikép a hozzáértő. Művészettörténeti tanulmányainkból tudjuk, hogy egy olyan régmúltra nyúló művészeti ág melynek technikája és fennmaradt emlékei is szinte alig változtak az évezredek múlásával. Minden egyes szem megannyi egyéniség, ez adja különös varázsát. Olvastam valahol, hogy egy marok csinos kavics olyan ösztönző hangulati tényező egy mozaikosnak, mint a lenolajkence, a firnisz illata a festőművésznek.
Kedves Andi!
Szívből gratulálok a mai kiállításhoz, a téged körbe ölelő szerető családodhoz! Kívánom, hogy még sok sok alkalommal szerezz nekünk örömet a kiállított újabb és újabb képeiddel! És hogy legyen miből megálmodni egy-egy új alkotást - a postaládába helyezett csorba tányérok, és egyéb apróságok mellett, amivel kedveskednek neked - És hogy érezd az „illatot”, hoztam Neked egy marék csinos kavicsot.

Kapcsolódó képek