„Nagyon köszönjük, szuper volt a nőnapi buli!”

Sok ember él egy asszonyban, és a nő mindegyik tud lenni: (...) szakács, pincér, takarítónő, vendéglátó, sokszor gazdasági vezető, anya, tanácsadó, gyógyító, kedves nővér, nagymama, királyné, sőt, Királynő, azon kívül lelki társ, jóbarát és pszichológus.
Tudja, mikor kell szidni és dicsérni a társát. Mikor kell fölnézni rá, s mikor kell úgy tennie, mintha fölnézne rá. Tudja, mi a férfiönérzet és férfihiúság, a férfi ész és férfi butaság. Tudja a társát láthatatlan eszközökkel befolyásolni.
Meg tud szépülni. Ha kell, meg tudja szelídíteni a férjét, mint a vadlovat, és bátorítja, ha gyáva. Boszorkány, mágus és Hófehérke tud lenni, akibe mind a hét törpe szerelmes volt. Társa a férfinak. Harcostársa. Bajtársa. Cinkosa. Sorstársa.

Kedves Bonyhádi hölgyek!

Müller Péter szavaival, nagy tisztelettel és nagyon sok szeretettel köszöntöm önöket ezen a szép estén.

Amikor azon gondolkodtam, mivel köszönthetném önöket, rájöttem, hogy valójában mi, férfiak nem értjük a nőket. Nem értjük, mert nem ismerjük őket, úgy ahogyan saját magunkat sem ismerjük.

Fogadják szeretettel tőlem a következő párbeszédet, ami talán utat mutathat férfitársaimnak!

Férfi: Hol rontottam el Mester?
Mester: Mindenhol fiam!
Férfi: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?! Az nem lehet, én megtettem mindent.
Mester: Nem fiam, Te tettél, de épp a "mindent" nem tetted meg!
Férfi: Hogy érted ezt?
Mester: Anyát akartál, fiam, megkaptad! Mondd mit jelent szerinted az, hogy "anya"?
Férfi: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket, meg... ilyesmi.
Mester: Hát ez az látod, nem ezt jelenti! A nőt jelenti fiam, aki szerelmével táplálja a családot! De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével!
Férfi: Na, de mi lett a szerelmével?
Mester: Megölted!
Férfi: ÉÉÉN? Én öltem meg? Az nem lehet, én szerettem!
Mester: Valóban? Akár egy háztartási gépet! S pont úgyis birtokoltad! Gondolod egy házassághoz elég ez?
Férfi: Na, de hol hibáztam, Mester?
Mester: Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek! Mert a nő szerelme a lelkéből fakad! Három kör egymás körül: Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső. Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről! S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek! Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna! Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze! Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja, a Fénye!
Férfi: De mit tegyek most Mester?
Mester: Figyelj, s tanulj tőle!
Férfi: ÉN tanuljak tőle? De hát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?
Mester: Ezt fiam. Gyengédséget! Mert ez az Ő ereje. A szíve! Messze felül van ez a Te erődtől!
Férfi: De hogyan tehetném ezt Mester?
Mester: Mondtam már! Figyelj! Figyeld és csendesedj el! Kérdezd és hallgasd! Ne Te legyél a fontos, hanem ő! Ismerd meg. Nem csak kívül, belül is! Mire vágyik, mit kíván, mit szeret! S hagyd el a kifogásaid!
Férfi: Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!
Mester: Akkor bizony elvesztél fiam.
Mert ő a Te Forrásod, Ő az, aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy! Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz!
Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad!
Engedd meg, hogy Megmutassa magát! Szeresd, óvd, és öleld, hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a Gyönyör kapuját! 
Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudása azért adatott, hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod.
De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad! S ő felemel Téged, fiam azért, hogy Te is emelhesd őt! Így működik!

Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess! S óvd, mint a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!
Férfi: Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása! Így lesz! Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!

Kedves lányok, asszonyok!

Azt gondolják, hogy ez mese?! Nem, nem az!
Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s a férfi az ő Napja.
Hiszen a Földben van elültetve a Mag, benne él a tavasz, a nyár, minden virág, s az új élet belőle fakad.
De mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjazza?
S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s helyén csak kopár homok marad?
Kedves hölgyek!
Kívánom, hogy ezeket a gondolatokat minél több férfitársam megértse, és otthonukban Királynővé tegyék önöket!
Engedjék meg, hogy ezzel a virággal köszöntsem valamennyiüket és Polgármester asszonyt!
Nagyon boldog nőnapot kívánok!