Marika néni kezei alatt életre kelnek a csuhébabák

Hoffmann Jánosné mindössze néhány évvel ezelőtt kezdett el csuhéfigura készítéssel foglalkozni, bár már régóta tetszett neki a technika. Mint azt felidézte, Váralján az asszonyok körében szokás, hogy adventi időszakban valamelyiküknél összejönnek és kézműveskednek, az ünnephez kapcsolódó apróságokat gyártanak a karácsonyi vásárra. Egy ilyen alkalommal hozott az egyikük csuhét, és megtanította nekik az angyalka elkészítését.

Marika ekkor kapott egy adag kukoricalevelet és igazán kedvet a technikához. Elkezdte variálni a figurát, az angyalkából Mária lett, majd mellé kellett egy József, így kezdett el alakulni a betlehem.

Az interneten is kutakodott a technika után

Közben már maga is elkezdett csuhét gyűjteni. Ez sem kis munka. Szárazon kell szedni, csak a belső vékonyabb rétegek alkalmasak a figurák készítésére, és nem is minden évben szépek, van, amikor betegség csúfítja el őket, vagy nem tudnak beérni. Egy kis könyvecskét is talált, amelyből megtanulta hogyan lehet felöltöztetni a babákat. Az interneten is kutakodott a technika után, és egyre több figurát készített ajándékba is. Az új ismeretek birtokában 2013 őszén már nagyobb alakokba is belefogott. Bevallása szerint az állatokkal nagyon kínlódott, próbált tevét is csinálni, kisebb nagyobb sikerrel. – Volt az már minden, de végül csak sikerült – mondta nevetve. Így 2014-ben elkészült a betlehem, amellyel Sziebert Éva polgármester javaslatára nevezett a dombóvári karácsonyi kiállításra, ahol fődíjjal ismerték el a munkáját. A betlehem után javasolták a számára a húsvét témáját. Így került ki számos nyuszi és komplett nyúlfamília a keze alól.

Szépen követték egymást a stációk

Ezt követően az érdeklődése az ünnep vallási tartalma felé fordult. Megfigyelte a templomi képeket, és benyomásai alapján készített egy Jézus alakot a kereszttel. Olyan jól sikerült a feszület, hogy úgy gondolta kiegészíti Máriával, aztán szépen követték egymást a stációk. Idén lett teljes a keresztút, majd hamarosan az utolsó vacsora is elkészült.

A témái igen sokrétűek. Szinyei Merse Pál majálisa, majd a lilaruhás nő is megihlette, készített Döbrögit Ludas Matyival, gyerekeket, családokat, iskolai jelenetet és a sort még hosszan lehetne folytatni. Sok ötletet merített a geresdlaki babamúzeumból, amelyet tavaly látogattak meg.Onnan jött az indíttatás az évszakok eseményeinek feldolgozásához, elsőként a disznótorhoz. – Ráment egy éjszakám míg kitaláltam, hogyan fogok sertést készíteni, aztán reggel felkeltem, gyorsan beáztattam a csuhét, azzal, hogy én most disznót csinálok – idézte fel Marika.

Most a szüret témája foglalkoztatja. Azt már kispekulálta, hogyan csinálja meg a szőlőfürtöket, most azon töri a fejét, hogy kellene egy lovaskocsit is csinálni. Van ötlete, a zengővárkonyi múzeumban látott egy hurkapálcából készült szekeret. És még ki tudja, mi minden készül majd, hiszen Marika kreativitása és alkotókészsége nem ismer határokat.

Szívesen tanítja másoknak is

Hoffmann Jánosné 65 éves, Nagymányokon született, 24 éve él Váralján férjével, aki egyébként a kapcsolódó famunkákban is segíti feleségét. Családjukban három gyermek és hat unoka van. Jól érzi magát a faluban, ahol befogadták és aktív tagja a közösségnek. Számos hobbit kipróbált már, a mai napig foglalkozik gyöngyfűzéssel, szalagokból articsóka technikával készít díszeket és most izgatja a fantáziáját a szintén szatén hajtogatáson alapuló kanzashi technika is. Immár nyugdíjas, de korábban pénzügyi területen dolgozott a szekszárdi húsiparnál, majd egy környékbeli takarékszövetkezeti fiókban.
Mint elmondta, gyakran hívják kézműves foglakozásokat tartani, akár gyerekeknek, akár felnőtteknek, és nagyon szívesen segít másoknak, hogy elsajátítsák az általa úgy kedvelt technikát.

Forrás: Teol.hu/Hargitai Éva

Kapcsolódó képek