Gruber László az idei Merész Konrád-díjas

A Zelke Néptáncegyüttes műsora nyitotta a programok sorát, majd Szabó Tibor alpolgármester mondott ünnepi beszédet. Wigand István katolikus plébános, Aradi András evangélikus esperes, Mészáros Zoltán református lelkész és Fóris Tibor, a Baptista Gyülekezet vezetője áldotta meg az új kenyeret. Bonyhád Város Önkormányzata a Bonycom NKft.-vel és a Colonia Alapítvánnyal közösen 2016-ban is meghirdette a Virágos Bonyhádért! Pályázatot, amelynek eredményeit szintén az ünnepség során hozták nyilvánosságra a szervezők. A kategóriák díjazottjai:

intézmény/gazd. szerv 1. helyezés Szemes Gábor Sam pizzériája (Majos)
intézmény/gazd. szerv 2. helyezés Bonyhádi Kórház és Rendelőintézet
intézmény/gazd. szerv 3. helyezés Csobot Zoltán Börzsöny söröző

társasház 1. helyezés Perczel M. u. 54. (Közös képviselő: Antal József)
társasház 2. helyezés Madách u. 15. (Közös képviselő: Oláhné Bokor Edit)
társasház 3. helyezés Fáy ltp. 31. (Közös képviselő: Oláhné Bokor Edit)

családi h. 1. helyezés Baumgartner Ferencné
családi h. 2. helyezés Kelemen Ferenc
családi h. 3. helyezés Vesztergombi Ádámné

Filóné Ferencz Ibolya polgármester asszony kezdeményezésére idén is csatlakozott a város a „Magyarország Legszebb Konyhakertjei” elnevezésű, országos akcióhoz. A program helyi győztese Szőts Ambrusné majosi lakos lett.

Gruber László méltatása

Gruber László a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium földrajz-történelem szakos vezetőtanára, munkaközösség-vezető, főtanácsos, a hazai földrajztanítás egyik zászlóvivője. A Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi Tanszékén 21 éve oktatóként tevékenykedik. Ezek mellett az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetében tudományos munkatársként dolgozott. Göttingenben posztgraduális tanulmányokat folytatott, majd PhD ösztöndíjas volt Szegeden.
Az „Ausztrália, Óceánia és Antarktisz természeti földrajza” című egyetemi tankönyv szerzője. 7. és 9. osztályosok számára földrajz tankönyveket írt. A távoli kontinensek geográfiájának oktatását teljesen újszerűen tárja mind a tanárok, mind pedig a diákok elé. A könyvek igazi megújulásnak számítanak a földrajzoktatásban! Számos tudományos és ismeretterjesztő cikke jelent meg különböző folyóiratokban, illetve szakmai kiadványokban. Több tankönyvnél és tudományos-ismeretterjesztő kiadványnál lektorként működött közre.
Tanítványai az országos és nemzetközi földrajzversenyek döntőinek eredményes résztvevői. Az OKTV-ken az elmúlt 7 évben 13 döntőse volt, a Lóczy Lajos Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen három I., a Less Nándor Országos Földrajzversenyen szintén három I., több II. és III., az UNESCO Világörökség versenyen I, a Jakucs László Nemzetközi Földrajzversenyen két I., a Kovács János Országos Földrajzversenyen három I., s több II., III. és IV. helyezést értek el. A Balázs Dénes Országos Földrajzversenyen az I., az „Utazzunk együtt!” országos versenyen a II., a Kőrösi Csoma Sándor Nemzetközi Földrajzversenyen a III. helyen végeztek diákjai. Az „Út a tudományhoz” programban kiemelt minősítést értek el. 2010-ben Modenában egyik tanítványát (Tekeli Tamást) a Nemzetközi Földtudományi Olimpián bronzéremmel jutalmazták. 2014-ben a szentpétervári földrajz-világbajnokságon Stein Ármin Krisztián a 11. helyen végzett, 2015-ben a moszkvai földrajzolimpián pedig ezüstérmes lett. Ármin jelenleg Pekingben tartózkodik, ahol a világ legjobbjaival küzd meg az érmekért, helyezésekért. A 2015-16-os tanévben tanár úr diákjai hat országos vagy nemzetközi versenyen indultak, s ebből négyet megnyertek, de az angol nyelvű földrajzversenyen elért 3. hely is egy pekingi repülőjegyet jelentett.
Legtehetségesebb tanítványaival a „Csillagprogram” keretében foglalkozik. Több tanárjelölt pedig nála végzi gyakorlótanítását.
Már nyolcadik éve a Kárpát-medence legnépszerűbb és legjobban díjazott földrajzversenyének („Ésszel járom be a Földet!”) feladatírója, játékvezetője, szervezője. Ezzel igazi hagyományt teremtett. 2016 januárjában egy, a versenyhez köthető feladatgyűjteményt is megjelentetett.
A Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja. A Geo-Environ nevű környezetvédő egyesületben két évtizede folytat értékes munkát, ahol elsősorban a Kárpát-medence forrásainak mentésével és kataszterezésével foglalkoznak. Társaival a Fehér-Tisza forráságának nem hivatalos felfedezője.
Számos tanulmányutat (Kanári-szigetek, Egyiptom, Ausztria, Prága, Velence, Tunézia, Korzika, Törökország, olasz vulkántúra, Marokkó, Izland, Kirgizisztán, Kárpát-medence stb.) szervez tanítványai számára. Az iskola „Utazó tagozatának” atyja. 14 éve elindította Világutazó Klubját, amelynek eddigi kb. 100 előadását 8 000 diák látogatta.
Tanár úr felkészültségét számos televíziós műveltségi vetélkedőn kamatoztatta, diákjai kérésére 14 éve megszervezte a gimnázium „Kvíz Klub”-ját. Azóta több kvízversenyt nyertek csapatai. Nyaranta kvíz-táborokat szervez, s minden évben megrendezi a „Geográfiai Kvízelítő”-t is.
Közel negyedszázada énekel különböző kórusokban…és gyakran földrajzórán is.
Iskolai programok, konferenciák szervezésében is hosszú évek óta részt vállal. Neves személyiségeket hív meg, akik a tudomány, ismeretterjesztés, sport területén komoly eredményeket értek el.
1999-ben az MTA Szádeczky-Kardoss Elemér Díjjal tüntette ki, 2005-ben az MTA „Pedagógus Kutatói Pályadíjjal” jutalmazta, 2008-ban a Magyar Földrajzi Társaság „a földrajz magas színvonalú oktatásáért és népszerűsítéséért, számos cikk és egy egyetemi tankönyv publikálásáért, a diákok tanulmányi versenyekre való sikeres felkészítéséért, valamint középiskolai tanulmányutak vezetéséért” „Pro Geographia” díjjal tüntette ki. 2011-ben földrajztankönyve HunDidac Arany-díjas, 2012-ben pedig Magyar Termék Nagydíjas lett. 2012-ben a Magyar Evangélikus Egyház (1200 pedagógusa közül!) az „Év Tanára” díjjal tüntette ki. A Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium végzős diákjai az eddigi három alkalomból kétszer őt tisztelik meg ugyanezzel a címmel. 2016 februárjában felkészítő munkájáért miniszteri elismerő oklevelet vehetett át a Parlamentben.
Gruber László nemcsak a földrajzra, de a logikus és kritikus gondolkodásra, a helyes viselkedésre is neveli tanítványait, akiket mindig partnerként kezel, tisztel. Diákjait kiválóan motiválja és lelkesíti. Igazi humanista, tele humorral. Mindezt kiegészíti szenvedélyes előadásmódja és a szakma iránt érzett, jó értelemben vett fanatizmusa. Következetes, önzetlenül készíti fel tanítványait a versenyekre, felsőfokú tanulmányaikra, ahol eddig kivétel nélkül sikeres felvételi vizsgát tettek. Nagy szerepet vállalt abban, hogy a gimnázium a Szegedi Tudományegyetem és a National Geographic kutatóiskolája lehessen. Egykori diákjai - akik közül többen doktoráltak, illetve a PhD cím „közelébe kerültek” - ma is szoros kapcsolatot ápolnak vele.

Szabó Tibor alpolgármester ünnepi beszéde

„Tisztelt Ünneplő Közösség,
„A haza nem csak föld és hegy, a halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban. Ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is…"

Márai Sándor szavaival köszöntöm a Tisztelt Ünneplő Közönséget, a történelmi egyházak jelenlévő képviselőit, képviselőtársaimat.

Kedves Bonyhádiak!
Hogy mit gondol egy nép a saját múltjáról, az legalább annyira meghatározó, mint az, ami valójában történt. Szerencsés sorsú, egészséges öntudatú népeknél a többség által alkotott múlt-kép megegyezik a tudományosan igazolt valósággal. Lehet olyan múltat is álmodni, ami jól hangzik ugyan, csak éppen nem igaz, de mindezért drága árat kell fizetni. Sikertelen népek káros szokása, hogy a jelen kudarcai elől menekülve a dicső múltban keresik az önigazolást.
Szerencsére nekünk, magyaroknak bőven akadnak a történelmünkben olyan időszakok, amelyekre mindenféle szépítgetés nélkül méltán büszkék lehetünk. Ilyen korszak az államalapítás időszaka is, amikor véglegesen eldőlt, hogy sok más pusztai néphez hasonlóan mi nem tűnünk el nyomtalanul a történelem süllyesztőjében, hanem sikerül talpon maradnunk itt a Kárpát-medencében és saját jogon bekerülnünk az európai népek nagy családjába.
Nagyon kevés az írott forrás az ezer évvel ezelőtti időszakról, így természetesen sok a találgatás, a spekuláció. Ezek között számos tudományos, de számtalan tudománytalan teóriával találkozhatunk, melyek úgy terjednek, mint megcáfolhatatlan valóság…
Néhány tény azonban mindenképpen magáért beszél.

Mindenekelőtt az, hogy ma is itt vagyunk a Kárpát-medencében, vitathatatlan tagjaiként az Európában élő népek közösségének.Nem kis büszkeség, hogy mi, magyarok a megmaradó, az államalkotó nemzetek közé tartozunk. Az utóbbi két évtizedben kis megbicsaklásoktól eltekintve tovább erősödtek azok a szálak, amelyek összekötnek minket a kontinens nyugati részének országaival.
Az önálló államiságnak szinte minden kelléke az ezer évvel ezelőtti államalapítás időszakából eredeztethető.
A hétköznapi élet szabályozásának írott jogra alapozása, az egyházi hierarchia kiépítése, az ütőképes országvédelem megszervezése, a stabil közigazgatás bevezetése…
A magyar állam létrehozása egy hosszabb folyamat, melyben Géza fejedelemnek is elévülhetetlen érdemei voltak, mégis ez a korszakalkotóan hatalmas teljesítmény, István király nevéhez fűződik, az ő nevével azonosítjuk az államalapítást.
István királynak egészen különleges személyiségnek kellett lennie ahhoz, hogy folyamatos külső és belső ellenállás közepette is képes volt a magyar állam alapjait létrehozni.
De még ennél is izgalmasabb kérdés, hogyan tudta rákényszeríteni a gyökeres életmódváltást azokra a harcban edzett szabad magyarokra, akiktől fél Európa rettegett. Nem kielégítő az a magyarázat, miszerint mindezt a külföldi lovagok fegyveres erejére támaszkodva érte el. Ennél azért bonyolultabb a valóság.
Mindenekelőtt egy stabil, sokak által kipróbált és Nyugat-Európában már több évszázada jól működő modellt ültetett át, figyelembe véve a hazai adottságokat. Nem volt önhitt, hogy úgy gondolja, mindenki más rosszul csinálja, és egyedül ő tud teljesen eredeti megoldást. Pontosan értette, a fejlett világhoz való alkalmazkodás a megmaradás záloga.

Nem keverte össze az erőt az erőszakossággal. Következetesen és igazságosan járt el, a törvényt mindenkivel megtartatta, a jogszabályokat nem a saját szűk köreire szabta, és nem változtatgatta, stabil viszonyokat teremtett.
Nem ütközött meg öncélúan senkivel, tudott kompromisszumot kötni, s szót értett a külföldi nagyhatalmakkal. II. Henrik uralkodása alatt végig békességben és szívélyes viszonyt ápolva éltünk a hatalmas Német-Római Birodalom mellett. Ám amikor a császár halála után, az őt követő II. Konrád hadat üzent István királynak, ő a legnagyobb keménységgel, Bécset is elfoglalva vágott vissza. Higgadt, józan politikusként soha nem élt vissza erejével, de ha szükséges volt, akkor hezitálás nélkül használta azt.Tehette is ezt, hiszen olyan komoly haderő állt mögötte, amely képes volt visszaverni minden külső támadást.
Ünnepi megemlékezésünk kapcsán jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a kötelező tisztelgésen kívül, milyen személyes, nekünk szóló üzenete van annak, ami ezer évvel ezelőtt történt?
Azon túlmenően, hogy fontos a múltunk ismerete, tudnunk kell, kik voltak az őseink, kiknek köszönhetjük, hogy ma itt vagyunk, van még valami más is.
István valóban iszonyatosan kemény harcot vívott saját népével is. Mindenáron meg akarta értetni és keresztül akarta vinni azt, amit ő a többségnél korábban ismert fel, és tartott helyesnek az ország megmaradása szempontjából. Követve apját, nyugat felé fordult, s megnyitotta az ország kapuit a kereszténység előtt. Bizánc helyett Rómát választotta. A történelem őt igazolta, bebizonyosodott, hogy bármilyen fájdalmas is volt, sikerre vezette népét. Múltunk más időszakaiban azonban gyakran ennek ellenkezőjét is megtapasztaltuk. Sokszor saját érdekeiket hazudták közérdeknek a vezetőink, vagy csak álmokba ringatták magukat, és a társadalom többsége azt érezte: rossz úton járunk.

Tisztelt Bonyhádi Ünneplő Közönség!
Egyes körökben Szent István befogadó politikájára hivatkozva, azt véve példaképül,  az illegális bevándorlók magyarországi befogadását szorgalmazzák. Ezzel kapcsolatban szeretnék a következőkre emlékeztetni:

Szent István azoknak a külföldieknek a magyarországi letelepítését támogatta, akikről tudni lehetett, hogy jelenlétükkel és szaktudásukkal gyarapítani és erősíteni fogják az újonnan megalakult országot, és nem mellesleg, a Magyarországon letelepedett idegenek túlnyomó többsége valamelyik európai keresztény országból származott, és nem az iszlám világból. 
Egy pillanatig sem feledhetjük, hogy első szent királyunk a magyar államiság érdekeinek figyelembevételével döntötte el, kit fogad be országába, és kit nem. Akikről úgy ítélte meg, hogy nem válnának a magyarság javára, azokat távol tartotta. Adott esetben, tűzzel-vassal.
Szent István uralkodása idején elképzelhetetlen volt, hogy a „zöldhatáron” idegenek tömegei akadálytalanul tóduljanak be az országba, engedély, jóváhagyás nélkül. Amennyiben az éppen megalakult magyar állam engedett volna a vándorló népek nyomásának, egészen biztosan nem lett volna hosszú életű. 

Tisztelt Bonyhádiak!
Mindenkori személyes kötelességünk tehát, hogy felelősen mérlegeljük. És ezen szempontok mentén vizsgáljuk, helyes úton járunk-e?
Nos, ennek szellemében ma is úgy emlékezhetünk Istvánra, mint, aki hatalmas és maradandó művet hagyott maga után, aki a kortársak és az utódok szemében is jogosan és méltósággal viselhette a királyi címet. Méltán lehet igazi példakép, akitől máig van mit tanulnunk.

Tisztelt Ünneplő Közösség! Engedjék meg, hogy Petőfi Sándor szavaival búcsúzzam Önöktől!

„Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A múltnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,…”
S mienk nem volt a legkisebb szerep;

Köszönöm, hogy meghallgattak.”

V. B.

Kapcsolódó képek