Legyünk minél többen április 22-én a rendezvénytéren!
1944-ben ezen a napon kezdődött meg az északkelet-magyarországi és kárpátaljai zsidók deportálása. Emlékezzünk együtt az áldozatok...
Steiner Krisztián főigazgató és kollégái remek sportos programot valósítottak meg szombaton délelőtt a Bonyhádi Általános Iskola é...
Április 1-jétől dr. Németh Csaba látja el a 3. számú háziorvosi körzet betegeit. Mint ismeretes, dr. Cseh Miklós sajnálatosan bekö...
„Isteni csoda, hogy egy arasznyi területen lévő arc sok millió embert megkülönböztet. Az már az emberi elme csodája, hogy fotók által az arcok megörökíthetők. Ennek az égi és földi csodáknak egy cseppjét próbáltam Önöknek könyvemben megmutatni.” Ezen gondolat mentén fogott tollat Koller Mártonné Molnár Veronika és megalkotta hatodik kötetét Emlékeim Bonyhádról és bonyhádiakról címmel. – Fiatal éveimben nem autóval száguldottunk át a városon, mint napjainkban, a vasárnap délutáni szórakozást a hosszú séták jelentették – idézte fel az alkotó a Koller Panzióban szűk körben tartott könyvbemutatón.
Talán ezért maradt meg bennem – folytatta – Bonyhád utcáinak, lakóinak részletes emléke. Mint már megannyiszor, ismét visszapörgetem emlékeimet, és a sétautam utcáiról írok, ahogyan bennem megmaradtak. A megélt majd nyolc évtizedre jó visszaemlékezni, de mindenről írni egy könyv kevés lenne. Hatéves koromtól két évtizedet a Rákóczi utcában éltem szüleimmel, testvéreimmel. A nagy család már szétszéledt, Bonyhádon s az ország különböző részein élünk, de a szülői ház az, ahová gyakran visszatérünk – tette hozzá, megjegyezve: ezen a könyvön három évig dolgozott. A megjelenését még az előzőeknél is jobban és izgatottabban várta. „Kérem, olvassák könyvemet olyan szeretettel, amilyen lelkesedéssel vetettem bele magam a fotók gyűjtögetésébe, emlékeim leírásába.”
Vissza