„A haza minden előtt!”

 

 

Szívből örülök annak, hogy ismét, Önökkel közösen, együtt emlékezhetünk 1848 hőseire. Szép hagyománya ez a két településnek. Miért fontos a hagyomány? Egy részébe beleszületünk, egy részét magunk teremtjük, de mindegyikről elmondható, hogy jelenlétük fontos a közösségek számára, hiszen biztonságot nyújt, összetartó ereje van, iránymutató és kapaszkodó is egyben. Ma valamennyire nagy szükségünk van! 1848/49 egy olyan hagyományt teremtett és erősített meg, amely mind a mai napig értékadó számunkra. Amelynek üzeneteit, törekvéseit ma is folyamatosan szem előtt kell tartanunk, éljünk magyarként, bárhol a világban.

 

Az ünnepről:
„Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság!”- így köszöntötte naplójában Petőfi Sándor 1848. március 15-ét. Azt a napot, amely aranybetűkkel írta be magát nemzeti történelmünk nagy könyvébe. Ami délelőtt, még csak pár fiatal, kávéházi papíron összeírt gondolata volt, az egyetlen nap alatt vált a pesti forradalomban a magyar nemzet egységes követelésévé: délelőttre ezrek, délutánra pedig már tízezrek visszhangozták az ezres példányszámban kinyomtatott 12 pontot és Petőfi ma már minden magyar által ismert sorait: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”. Mint amikor hirtelen, egy csapásra felnyílik minden bezárt ajtó, úgy nyíltak ki a magyar szívek ezen a napon és indultak meg együttes erővel egy irányba. 1848. március 15-én született meg a magyarok évszázadok óta áhított szabadsága.
Nem kölcsönbe kaptuk, nem az ölünkbe hullt, mi magunk vívtuk ki!
A Nemzeti Múzeumnál ezen a napon összegyűlt tömeg még nem tudhatta, hogy ez a kincs nem lehet sokáig az övé.
A márciusi ifjak, Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi, Pilvax kávéház, 12 pont, Landerer nyomda, Nemzeti dal, Táncsics, Nemzeti Múzeum, sajtószabadság, Kossuth, Bécs. Megannyi jelzőtábla, melyeket kiváló emberek tettei, gondolatai fűztek össze történelemmé és váltak meghatározóvá az egyén és a nemzet tudatában - még akkor is, ha pár hónappal később már a csatamezőkön kellett megvédeniük mindazt, amit márciusban még békés úton szereztek meg. Mindannyian ismerjük ennek az összecsapásnak a tragikus kimenetelét: a magyarok álmát a kor legnagyobb európai katonai ereje, a cári Oroszország serege taposta el. 1848 szeptembere és 1849 augusztusa között több tízezer honvéd áldozta életét nemzetünk egyik legnagyobb szabadságharcában. A terror százezreket kényszerített bujdosásra, a hatalom sújtó keze elől menekülve pedig sokan az önkéntes száműzetést választották.
A megtorlásokban sokakat ítéltek várfogságra, míg több száz tisztet és polgári személyt halálra. Így történt ez Tardoskedd hőseivel is. Bugyik József, Tóth József, Drexler Ferenc. Bűnük mindösszesen annyi volt, hogy 1849. január 22-én elfogták az ellenség ezredének négyfős őrjáratát. Az ítélet golyóáltali halál. Az Ő tiszteletükre állított kopjafánál ünnepeljük ma is nemzetünk függetlenségét, tisztelgünk 1848 hősei előtt, helyezzük el az emlékezés koszorúit, és válik teljessé a mai tardoskeddi megemlékezés.

Hölgyeim és Uraim!
A pénteki budapesti ünnepség mottója Kölcsey tollából származott, attól a Kölcseytől, aki 1833-ban, éppen Pozsonyban fogalmazta meg az Emléklapra című versében, hogy a „haza minden előtt”! A vers üzenete ma arra utal, hogy a függetlenség és a szabadság minden korban és minden nemzetnek a legfontosabb értéke.
Ma emlékezni, ünnepelni és tisztelegni jöttünk ide azok előtt a honfitársaink előtt, akik nem riadtak meg a feladattól, melyet rájuk bíztak: sikerre vitték a szabadság ügyét! Ma úgy lehetünk hűek örökségünkhöz, ha mi is hitet teszünk az egység és az együvé tartozás mellett.
171 évvel ezelőtt a magyar szabadság lángja fellobbant. Hiába próbálták meg többször is eltaposni. Egy eszme jegyében korlátok közé szorítani. Ma is ég a láng és hirdeti nemzetünk jogát az önállóságra, s általa a megmaradásra. Ahhoz azonban, hogy ezt az éltető erőt át tudjuk majd adni a következő generációnak, ma is olyan hősökre van szükségünk, akik a bátor hazafiak szellemét híven ápolják. Akik elkötelezetten kiállnak hazájuk igazáért és a keresztény európai értékrend mellett. Akik március idusán összegyűlnek bárhol a világon és egy szívvel és lélekkel kiáltják az 1848-as forradalmat megvívó pesti polgárokkal együtt: „Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!”

 

Köszönöm a figyelmüket, megtisztelő volt!